"A statisztikát félretéve, Lewis minden bizonnyal úgy kerül majd bele a történelemkönyvekbe, hogy ő volt a közgazdász, aki matematikai formulába öntötte a boldogságot: Va per Vá, azaz a valóság osztva a vágyakkal. Ebből az következik, hogy a boldogsághoz két út vezet: az ember vagy javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja a vágyait.

...

Mi van akkor, ha valakinek nincsenek vágyai? Hiszen, ugye, nullával nem lehet osztani... Eszerint ha az ember csak úgy sodortatja magát, és állja a csapásokat, nem lehet boldog?"

 

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Egyébként tegnap kezdtem el olvasni, és ma lett pont aktuális. Sajnos. A pécsi lövöldözés miatt. Mert a könyvben is ez a fő történés, aztán Jodi-jedi-(10^-12) ezt elemzi lélektanilag. Egész jól! Anyukám viszont kiakadt, mert amikor elmesélte, mi történt, én azzal reagáltam, hogy "Meg tudom érteni." De persze nem tudom megérteni, csak kapásból nem fogtam fel a dolog komolyságát, és arra gondoltam, hogy a bikém vagy az élettan intézetben néha én is szívesen elkezdtem volna lövöldözni... kíváncsi vagyok, mi zajlott a lelkében szegénynek :/

És igen, Petke, egyre mélyebbre, valahova nagyon mélyre és sötétbe süllyedünk a nyugatiasodásban...

     Hét év körüli kisfiú lép ki az iskola kapuján. Hátán a nehéz iskolatáskáját cipelve indul el az iskola előtti park felé. Van ott egy pad, mindig arra ül le, amíg a testvérét várja. Nagy bátyja van ám már neki, 12 éves, hatodikos! Együtt mennek haza minden nap.

     Zsebébe nyúl, kivesz egy Sport szeletet. Leül a padra és elkezdi kibontani a csokit, amikor megjelenik egy fiú és megáll a pad előtt. Pár évvel lehet csak idősebb nála, de sokkal nagyobb, mint ő. Nem ismeri, még sosem látta az iskolában. Pedig biztos oda jár, mert az ő hátán is ott a táskája.

Egy pillanatig érdeklődve nézik egymást, majd az idegen gyerek arcán megjelenik valami gúnyos, barátságtalan mosoly. Nézi a kisfiú kezében lévő csokit. Még nem bontotta ki teljesen.

- Add ide! – szól rá halkan, de annál ijesztőbben.

A kisfiú megszeppen. – Mit?

- A csokit, te hülye, mi mást?! – és a csoki után nyúl, de a fiú gyorsan elhúzza előle a kezét.

- Azt mondtam, ideadod!, nem érted? – mondja a másik sziszegve, nehogy meghallják őket. Egyre idegesebb, de látszik rajta, hogy nem fog tágítani. Fenyegetően ökölbe szorítja mindkét kezét, és egy lépéssel közelebb megy a kisfiúhoz.

     A kisfiú megijed, szája lefelé görbül, érzi, mindjárt elsírja magát. De nem lehet! Nem lehet gyenge! Ő erős, és nem fogja hagyni, hogy ez a fiú elvegye a csokiját! Nem mintha az a csoki sokat számítana, nem, az egyáltalán nem számít. De nem hagyhatja magát!

Az idegen gyerek hirtelen mozdulattal elkapja a kisfiú csuklóját, amiben a csokit szorongatja. Megszorítja, erősen szorítja, egyre jobban fáj a kisfiúnak, de még tartja a csokit.

     Ekkor ér oda a padhoz bátyja. Már kicsit messzebbről látta a jelenetet, most egy pillantásával felméri a helyzetet. Megverhetné ezt az idegen gyereket, aki az öccsét bántja, de mit érne vele? Egy szelet csoki miatt nem érdemes bántani. Nem, ő az idősebb, okosabb, másképp kell elintézni.

     Az öccse csuklója felé nyúl, a másik fiú erre ijedten elkapja a kezét róla. A testvér kiveszi a kisfiú kezéből a csokit és odaadja az idegen gyereknek. Ránéz az öccsére és int a fejével: Gyere, mehetünk!

A kisfiú elindul bátyja mellett. Néhány méter után megáll, hátranéz a gyerekre, aztán visszafordul és nézi a bátyját, aki most pár lépéssel lehagyta. Elmosolyodik. Nagyokat szökellve éri utol a testvérét, belesüllyeszti kis kezét a bátyja kesztyűs kezébe, és együtt mennek tovább szótlanul.

     Az idegen gyerek csodálkozó arccal néz rájuk. Odaadták neki a csokit! Nem ütötték meg, nem kiabáltak vele, nem szidták meg. Nem érti.

Elindul az ellenkező irányba. Hazafelé tart ő is.

A második utcasarkon befordul. Itt a járdát teljes szélességében felállványozták, mert újítják az épület utcafrontját. Az egyik bemélyedésben az állvány alatt egy hajléktalan alszik pár pokrócon. A fiú, még mindig kicsit zavartan, megáll mellette. Nézi az elhanyagolt külsejű férfit, azután lenéz a csokijára, amit még mindig a kezében szorongat. Már megolvadt kicsit. De azért még biztos finom! Egy pillanatig hezitál, majd lehajol és a férfi feje mellé teszi a szelet édességet.

     Felegyenesedik, zsebre teszi már nagy, de még mindig kicsi kezeit, és egy eddig még soha nem érzett érzéssel a szívében folytatja az útját hazafelé.

 

"Írjon erről, kérem! Kedves Erzsébet! Használja a levelemet! Mondja el, hogy a férfiak legyenek erősek. De néha legyenek gyöngék. És beszéljék el, ami fáj.

 

    Üzenem a családoknak, a nőknek és a gyerekeknek, hogy ne higgyenek a zárkózott apáknak, a magába fordult férfiaknak, elcsöndesedő szeretteiknek. Mert a csöndjükben ott zakatol, lüktet és fáj - a másik hiánya. Addig szeressék, óvják egymást, addig beszélgessenek semminek tűnő nagy dolgokról, amíg lehet. 

Mert utána csak a fájdalom marad. És a hiány."

 

Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

 

 

Copyright © 2004 by Jeff Lindsay
All Rights Reserved

---

 

CHAPTER 1

 

M OON. GLORIOUS MOON. FULL, FAT, REDDISH moon, the night as light as day, the moonlight flooding down across the land and bringing joy, joy, joy. Bringing too the full-throated call of the tropical night, the soft and wild voice of the wind roaring through the hairs on your arm, the hollow wail of starlight, the teeth-grinding bellow of the moonlight off the water.

All calling to the Need. Oh, the symphonic shriek of the thousand hiding voices, the cry of the Need inside, the entity, the silent watcher, the cold quiet thing, the one that laughs, the Moondancer. The me that was not-me, the thing that mocked and laughed and came calling with its hunger. With the Need. And the Need was very strong now, very careful cold coiled creeping crackly cocked and ready, very strong, very much ready now—and still it waited and watched, and it made me wait and watch.

I had been waiting and watching the priest for five weeks now. The Need had been prickling and teasing and prodding at me to find one, find the next, find this priest. For three weeks I had known he was it, he was next, we belonged to the Dark Passenger, he and I together. And that three weeks I had spent fighting the pressure, the growing Need, rising in me like a great wave that roars up and over the beach and does not recede, only swells more with every tick of the bright night's clock.

But it was careful time, too, time spent making sure. Not making sure of the priest, no, I was long sure of him. Time spent to be certain that it could be done right, made neat, all the corners folded, all squared away. I could not be caught, not now. I had worked too hard, too long, to make this work for me, to protect my happy little life.

And I was having too much fun to stop now.

And so I was always careful. Always tidy. Always prepared ahead of time so it would be right. And when it was right, take extra time to be sure. It was the Harry way, God bless him, that farsighted perfect policeman, my foster father. Always be sure, be careful, be exact, he had said, and for a week now I had been sure that everything was just as Harry-right as it could be. And when I left work this night, I knew this was it. This night was the Night. This night felt different. This night it would happen, had to happen. Just as it had happened before. Just as it would happen again, and again.

And tonight it would happen to the priest.

---

 

to be cont.

 

Ehhez nincs mit hozzáfűznöm...

 

 Ajánlom figyelmetekbe a vörössel kiemelt sorokat!...

---

A Hesna Az a típusú riporter, aki nem ijed meg a saját árnyékától. Al Ghaoui Hesna (30) az MTV Híradójában és a Panorámában rendszeresen jelentkezik a világ, főleg a Közel-Kelet konfliktusövezeteiből. Tavaly Kamera Hungária díjat kapott, idén pedig harmadik lett a CNN versenyén hírriport kategóriában. Képzőművész szeretett volna lenni, végül jogot végzett. Pogonyi Lajos| Népszabadság| 2008. december 12.|

Kurucz Árpád Magyar-szíriai vegyes házasságból származol. Ha jól tudom, édesapád a hetvenes években érkezett Magyarországra. Ösztöndíjasként jött Budapestre, és az egyéves nyelvi előkészítő után elkezdte a debreceni orvosi egyetemet. Itt ismerkedett meg anyukámmal, aki az évfolyamtársa volt. Egy kémiakísérlet hozta őket össze. Éppen közeledett a karácsony, és édesanyám meghívta őt, hogy ne legyen egyedül az ünnepek alatt. Így lett aztán házasság a dologból, és hatodévesek voltak, amikor megszülettem. Két évvel később jött világra a húgom, Naima. Akkor már Salgótarjánban laktunk.   Jogot végeztél, de jártál ösztöndíjjal az Egyesült Államokban, és kollégák is voltunk egy időben a Népszabadságnál. Szolnokon a Varga Katalin angol-magyar két tannyelvű gimnáziumba jártam. Nagyon jó iskola volt, és bíztam abban, hogy így könnyebb lesz külföldre is kijutni. Végül tizenhat évesen nyertem egy Soros-ösztöndíjat az Egyesült Államokba, az egyik legjobb magán-középiskolába: az Oregon Episcopal Schoolba. Itt tényleg szó szerint kinyílt a világ: rengeteg külföldivel tanultam együtt, az öt kontinens szinte minden tájáról. Például egy japán lánnyal laktam a kollégiumi szobában. Külön élveztem, hogy a suliban sok művészeti tantárgyam volt, úgyhogy rengeteget festhettem, rajzolhattam. A Kultúrház egyik nyári adásából tudtam meg, hogy gondosan titkolt hobbid éppen a festészet. Kurucz ÁrpádSokáig képzőművész szerettem volna lenni, és az amerikai tanáraim is erre biztattak. De amikor hazajöttem és befejeztem a középiskolát, bizonytalannak tűnt a képzőművészeti pálya, úgyhogy a jogi egyetemet választottam. Érdekes, hogy a húgom élete is szinte ugyanígy alakult: a szolnoki iskola után ő is a jogon diplomázott. De végül Naima sem lett jogász: felvették a genfi Nemzetközi Vöröskereszthez, és most éppen Nigerben dolgozik. Térjünk még vissza a népszabadságos korszakodhoz. Úgy kezdődött, hogy elkezdtem novellákat írni: főleg az oregoni irodalomórák hatására. Ott sok olyan feladatot kaptunk, hogy írjunk történeteket, például a falra kitett festményekről. Aztán amikor összegyűlt több novellám, a nagynéném biztatására megkerestem a Népszabadságot, ahol leközölték az egyiket. Emlékszel még a címére? Posta, végállomás - ez volt a címe, kissé szürrealista írás volt. Aztán az újságnál felkaroltak, biztattak.   Majd lediplomáztál. És kimentem három hónapra Szíriába. Amikor hazajöttem, a Népszabadságnál felajánlották, hogy dolgozzak a lap külpolitikai rovatánál. Két évet töltöttem ott. Közben elkezdtem az arab szakot, és a húgommal nyertünk egy egyéves tunéziai ösztöndíjat. "Apanyelvi" szinten tudsz arabul? Sajnos nem, ahhoz már gyerekkoromban el kellett volna kezdenem arabul tanulni. De jobb későn, mint soha - ma már arabul dolgozom, amikor a Közel-Keleten járok. Márpedig gyakran megfordulsz a térségben. A Magyar Televízió Híradójában, valamint a Panorámában te vagy a közel-keleti haditudósító. Pontosabban: ha helyzet van valamelyik válságövezetben, rögvest ott teremsz a tűzvonalban. A haditudósítói minősítés helyett jobban szeretem azt mondani, hogy ha lehetőség van rá, konfliktuszónákból is tudósítom az MTV műsorait. Úgy tudom, hogy könnyen szót értesz a katonaemberekkel akár Libanonból, akár az afgán-pakisztáni határról vagy a Gázai övezetből tudósítasz. Ha kell, Hamasz-vezetőkkel készítesz interjúkat. Mindenkit próbálok megszólítani, aki érintett egy-egy konfliktusban. Az újságíró feladata nem az, hogy minősítsen vagy ítélkezzen. Több kollegádtól tudom: ragaszkodsz hozzá, hogy ne nőként, hanem elsősorban riporterként kezeljenek. Ez így van. Szerintem nem az számít, hogy valaki nőként vagy férfiként megy egy háborús térségbe, hanem az, hogyan dolgozik. Persze tudom, sokszor nem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy fiatal nőként érkezem oda. De tévesen gondolják azt sokan, hogy az arab világban emiatt nehezebb a dolgom. Az arab újságírók - és általában a katonák is - nagyon segítőkészek. Az arab világban előzékenyek a nőkkel. - Hibás sztereotípia, hogy ott jogfosztottan, borzasztó helyzetben élnek. Tény, hogy vannak szélsőséges példák - mondjuk Szaúd-Arábia, ahol tényleg elnyomják őket. De ott van például Tunézia, ahol törvény tiltja, hogy a nők kendőt hordjanak. Ez egy óriási térség, és minden országban, sőt minden családban mások a szokások. Sok arab nő nem is érti, hogy miért sajnálják őket. A Bejrút lángokban című riportoddal és a Hengerelt a Hamasz című filmeddel tavaly nagy szakmai sikert arattál. Az utóbbiért, amely a palesztin választásokról szólt, Kamera Hungária díjat kaptál. A CNN World Report versenyén pedig idén a hírriport kategóriában harmadik lettél a Libanonban lévő palesztin menekülttáborokról szóló munkáddal. Közhelyes a kérdés: ágyútűzben nem érsz rá félni? Amikor veszélyes körülmények között dolgozom, igyekszem ezt a gondolatot elhessegetni. Kevés időm van, a munka meg sok. Persze kerültem rémisztő helyzetekbe, amikor azt hittem, baj lesz. Majdnem lett is. De forgatás közben nincs idő dilemmázni, hogy most féljek-e vagy sem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rettenthetetlen lennék. De ha már több ezer kilométert utazunk, nem tehetem meg, hogy valamit nem forgatunk le, mert félek. Amikor este letesszük a kamerát, én is kiszolgáltatottabbnak érzem magam. Ilyenkor jön ki a napi stressz. Amúgy meg azt szoktam mondani: a baj itthon is megtörténhet, nem kell azért Bejrútba menni. Az a szerencsém, hogy a családom és a szüleim odaadóan támogatnak. Vannak kísérőid, amikor rizikós helyeken dolgozol? Erre általában nincs pénz. Egyedül a Gázai övezetben szoktunk bérelni egy olyan sofőrt, aki egyben testőr is. Állandó operatőröd van? A legtöbbet Rácz Lászlóval dolgozom, összeszokott csapat vagyunk. De más operatőrökkel is szoktam utazni: a Hamasz-riportot például Juraszek Gáborral forgattuk. Idén nyáron mintegy kikapcsolódásként te voltál az MTV egyik adriai tudósítója. Nem volt furcsa érzés, hogy nem PRESS feliratú kék katonai sisak volt a fejeden? Jó, ha az ember több területen is kipróbálja magát. Akkor is érdekes riportot kell csinálni, ha béke van. És a változatosság nem hagy beleszürkülni a szokásos témákba. Nemrég például Londonban forgattam a bevándorlókról a Panorámának. Szerintem ez most egész Európában égető kérdés - nemsokára ugyanerről forgatok Hollandiában is.

Karácsonyi történet

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagy családban. 
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.

 

A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra.

A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem. 
A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet.

Anyukája megnyugtatta a pityergő kislányt és elmesélte neki, hogy egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki a Földön élő összes gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia. 
A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következő betűket kanyarította a papírra: 

Kedves Jézuska! 
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod. 
Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tőled. Nagyon szeretem a nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani. 
Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog. 
Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám mosolyogjon.

Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta. 
A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagypapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelja mellé és mindenki kíváncsian várta, őt, vajon mivel lepte meg a Jézuska. 
A nagypapa kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír. 
A következő sorokat kezdte felolvasni a nagymama: 
 

Kedves Jézuska! 
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod...

A kislány egyből megismerte a Jézuskának írt levelét. 
Felnézett a nagypapára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt.

Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert ő már tudja, hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra válnak.

 

 

"...
Ó, csillag, mit sírsz? Messzebb te se vagy, 
Mint egymástól itt a földi szivek! 
A Sziriusz van tőlem távolabb 
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! 
Ó, jaj, az út lélektől lélekig! 
Küldözzük a szem csüggedt sugarát, 
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!"

/Tóth Árpád: Lélektől lélekig/

  

Mennyi ember van, 
akit szeretek. 
Mennyi nő és férfi, 
akit szeretek. 
Rokonszenves boltileányok, 
kereskedősegédek, régi és hű 
cselédek, lapkihordók, csöndes, 
munkás írók, kedves tanárok, 
kik vesződnek a kisfiammal. 
Találkozunk mi olykor-olykor, 
meg-megállunk, szemünk összevillan, 
s én még maradnék tétovázva, 
talán hogy elmondjam ezt nekik. 
Mégsem beszélek, mert csak a részeg 
aggastyánok s pulyák fecsegnek. 
Ilyesmiről szólni nem ízléses. 
Meg aztán nincsen is időnk. 
De hogyha majd meghalok egyszer, 
s egy csillagon meglátom őket, 
átintek nékik kiabálva, 
hajrázva, mint egy gimnazista: 
"Lásd, téged is szerettelek."

/Kosztolányi Dezső: Szeretet/

 

 

I.

Elindulunk lefelé a vízparton, beszélgetve, nevetgélve. Nézem a tükörsima tavat, és megjelenik valami a távolban. Jön kifelé a vízből, a jobb keze könyökből derékszögben kicsavarodva. Futunk hozzá, a kezemben vizes pléd. Ő kiér a vízből, mi pedig körülálljuk, én ráterítem a plédet. - Nem fáj? - Nem válaszol.

*

Raktárépület. Sokan vagyunk, de nem tudom, kik. Anyu és apu ott van, az biztos. Mama is. Ruhák. Egy sornyi felakasztott ruha, mamával azok között válogatunk.

*

Egy másik kis házban vagyunk anyuékkal. Valaki bejön és mondja, hogy most legyek erős... Elkezdek sírni.

*

Megint a raktárépület. Meglátok egy fekete zászlót összecsavarva. - Ez jó lesz - gondolom. Végigfut a szemem előtt, ahogy kiakasztjuk az ajtajára. Sírok. És fáj. Álmomban érzem, hogy elviselhetetlenül fáj.

*

Erre ébredek. Könnyek peregnek az arcomon, és sírok.

____________________________________________________

II.

Nem emlékszem már erre az álmomra. Csak annyi maradt meg, hogy Papát látom, együtt vagyunk, és a végén el akar menni valahova. Kérem, hogy maradjon, de nem akar, és... sírok.

*

És megint a könnycseppekre ébredek.

______________________________________________________

III.

Koliszoba. Mászik felém az ajtóból, a földön csúszik, pedig ember, és ismerem. Tudom, hogy alacsony és vékony, én sokkal erősebb vagyok nála, de vicsorog, és nagyon ijesztő arca van. Félek tőle. Próbálok hátrálni, de ott van a kisszekrényem, nem tudok, sarokba szorított. Próbálok beszélni hozzá, mert ez nem ő, csak alvajár, mert szokott (?), de nem ébred fel, csak jön közelebb. A nevét kiáltom - 

*

- és erre felébredek. A saját hangomra. Folyik rólam a víz, remegek, és nem tudom, mi van. Csak remélem, hogy a szobatársaim nem hallották meg a kiáltásomat...

____________________________________________________

Még egy rakás ilyen álom, szinte minden éjjel.

És megint az ambivalencia - sokszor már várom, hogy megint álmodhassak, és megint történjen valami, de közben félek is ezektől az álmoktól, mert nem szeretek így ébredni...

Tavaly volt rengeteg zuhanásos, szédüléses álmom, olyan, amikor félig ébren vagyok, és fel akarom ébreszteni magam, de nem tudom. A szememet próbálom nyitni, de nem megy, vagy mozgatni próbálom a kezeimet, lábaimat - és ez néha sikerül. Ekkor arra ébredek, hogy ráng egyet a testem. Aztán küzdök az ellen, hogy vissza ne zuhanjak...

 

Idén még nem álmodtam ilyet. (Az idént az új tanévre értem.) De miért?

Fogalmam sincs, hogy mi befolyásolja az álmaimat, az álmainkat. Néha szeretném elhinni, hogy tényleg jelentenek valamit, de ahhoz, hogy megtudjam, mit jelentene, ha hinnék benne, kellene valami "álomfejtés". És úgysem hinném el.

________________________________________________________

Így pedig ezek a szörnyűségek is csak azt a tudatot erősítik meg bennem, hogy valami nem stimmel velem, valami nagyon megváltozott, vagy én vagy a környezetem, de nem olyan vagyok, mint régen.

Pedig de szerettem régi Én lenni...

 

 

Hát, emberek, új plátói szerelmem született...

Ha valaki nem látta volna:

 

50 ezer dollárt adományozott Bolt a földrengés túlélőinek

2008. augusztus 23. 14:07

 

 

 

Semmelweis University       Academic Year   2007/2008       2nd semester       Faculty of Medicine in Hungarian      1st year       Group B1

ACCOMPLISHED!!!!!!!!!

 

És hogy hogy sikerült?

• anat: 2

• latin, hivtud: 5

• biosz, bikém, fiz, immun, komm, modellmembránok: 4

• kreditindex: 3,8

• tanulmányi átlag: 3,56

Szóval az anat lehúzza az átlagomat rendesen. Előző félévben a kémia húzta le, most meg az anat. De mindegy, végeztem és kész.

És mostantól kezdve holidaaaaaaaaaaaaaaaaay :D

Még ha kedden kezdek a nyárigyakkal, akkor is:D

Nem találtam Épp testben épphogyot :( Sőt, úgy tűnik, hogy ez az egyetlen, ami fent van youtubeon az újak közül! Fiúúúúk, légyszi tegyetek ez ellen sürgősen!!! Vagy ha új nincs, akkor legalább egy minőségi Elbasztadot! Vagy nyomjatok ki új défaudét ;)

Vámpírológia és orvostudomány

Bár vámpírtörténetek évezredek óta léteznek, a modern legendát Bram Stoker klasszikus mûve és Hollywood teremtette meg: a szexuálisan túlfûtött vérszívó, aki különösen érzékeny a napfényre, fokhagymára és a kereszt látványára; ha viszont sikerül eme veszélyforrásokat elkerülnie, gyakorlatilag halhatatlan.

A mesék valós alapjait keresve a kutatók nem csak lehetséges magyarázatot találtak a hiedelem kialakulására, hanem ígéretesnek tûnõ terápiás lehetõségeket olyan súlyos betegségekre, mint a rák, az AIDS vagy az idõskori vakság leggyakoribb okaként számon tartott életkorfüggõ macula (=sárgafolt)-degeneráció.

Drakula a reflektorfényben

A valóságban a „vámpírok” egy ritka betegségben, a porfíriában szenvedõ emberek lehettek.
A porfíria tulajdonképpen több, rokon betegség gyûjtõneve, melyek a csontok, a fogak és a bõr szöveteiben porfirinvázas pigmentek felhalmozódásával járnak. Porfíria akkor lép fel, mikor a szervezet „hem-gyártási” folyamatában hiba következik be.
A hem elõállítása nyolc lépésbõl álló folyamat, melynek minden lépéséért külön enzim felel. A Fe2+ beépülése e folyamat utolsó állomása. Porfíria esetén az egyik lépés nem következik be, mindez pedig a folyamat köztes termékeinek túltermeléséhez vezet. A szervezet nem tud egykönnyen megszabadulni tõlük, így – gyakran a bõrben – felhalmozódnak e vegyületek.
A fémet nem tartalmazó porfirinek – akárcsak a fémtartalmúak – bizonyos hullámhosszú fénnyel gerjesztõdnek, elektronjaik magasabb energiaszintre ugranak, s gerjesztettségüket képesek átadni más molekuláknak, különösen az oxigénnek. Mindez különbözõ reaktív szabad oxigéngyökök képzõdéséhez vezet, melyek a bõr szöveteinek roncsolását okozzák.
A betegség súlyosabb formáiban – mint amilyen az öröklõdõ eritropoetikus porfíria – a betegek szabad testfelülete súlyosan torzul: az orr, a fülek és az ajkak lágyabb szövetei gyakorlatilag elemésztõdnek, az íny bomlásával szabaddá válik a foggyökér, mely által a fogak hosszúnak, agyarszerûnek tûnnek. A bõr sebesedik, erõsen pigmentált és pigmenthiányos foltokkal tarkított képet mutat. A pigmenthiányos foltokon megfigyelhetõ a háttérben meghúzódó anémia.
Mivel a vérszegénység vérátömlesztéssel kezelhetõ, a népi orvoslásban vér fogyasztásával próbálhatták gyógyítani. A veleszületett eritropoetikus porfíriában szenvedõk bizonyára megtanulták: tanácsos kerülni a napfényt, akárcsak a fokhagymát, ti. tartalmaz olyan vegyületeket, melyek a porfíria tüneteit súlyosbítják.

forrás: Strange - G-Portál

én már ezt úúúúgy, de úúúúgy unom :S

pedig még van 3, azaz három vizsgám.

és tartok a könyvben a 12., azaz a tizenkettedik oldalon.

:D Igen, direkt ismételek el mindent kétszer :D

---

ufffhhhh, na jó, akkor komolyan:

Szóval az a nagy kib. helyzet, hogy nincs kedvem tanulni. És ez azért gáz, mert szerdán mennem kellene bioszból vizsgázgatni egyet, és hát... sikerülnie is kellene... Viszont jó sok a kellene az előző mondatban - lehet, hogy ez jelent valamit? hmmm...

:D jóó, nem, csak viccelek, nem fogok megint elkezdeni nyafogni, hogy "jaaaj áttegyem? ne tegyem?", mert tanultam a fizikából (4es lett, úgyhogy ezúton is köszi mindenkinek, aki szavazott, és tökmindegy, hogy mire!), úgyhoyg nem fogom áttenni. Csak kicsit jó a lelkemnek, ha itt sírdogálhatok.

Ezért folytatom is:D

Szóval genetika... Igen. Az a jó benne, hogy össz-vissz 170 oldal a könyv + még néhány oldal a gyak. Sőt, még az is jó benne, hogy évközben tanultam rá (mert beszámítanak a demók, és már olyan nagy és okos vagyok, hogy előrelátok a vizsgaidőszakig), úgyhogy valamit már tudok is.
Így tehát, figyelembe véve az előbb említetteket, úgy gondolom, hogy valószínűleg talán esetleg (aki we-dék, az érti:D:D:D:D), szóval két nap alatt egész jól kivitelezhető lesz a dolog. Viszont az a két nap erősen közeledik, úgyhogy nemistudom... Lehet, hogy neki kellene állnom tanulni?

Persze, tudom, hogy igen, eljutott már a "nagy és okos" agyamig, csak éppen nem tudta felfogni. Ezért most épp itt írkálok, meg úgy általában egész nap sem csináltam semmit sem. Ja de, eljutottam a 12. oldalig... :S

Egyébként, keresgéltem a zenéim között, és találtam egy felvételt, aminek a címe: B.L. felel irodalmon:D (ismét we-dék:D) Akinek kell, az szóljon, elküldöm, bár elég rossz minőség, de megéri!!! :D

Nah. Akkor most azt fogom csinálni, hogy... ööö... mit is?
Először azt akartam írni, hogy iszom vmi kis felpörgetőset, aztán tanulok, de most hirtelen úgy érzem, hogy áááááálmos vagyok. Úgyhogy most inkább alszom egy fél órát (igen, 11ig!), aztán felkelek és tanulok.

Nem fog összejönni? Hát szerintem sem:S Mindenesetre ébresztőt húzok, meg villany is marad, csak épp én slp.

(Az igazság az, hogy az a két nap ma és holnap lett volna, mert úgy volt, hogy kedden már csak ismétlünk egyet Marcsival. De mint általában, ez most sem fog összejönni, meg amúgy sem tudok vizsga előtt nyugisan aludni, szóval valszeg az anyag legalább negyedét kedd éjjel fogom gyorsan benyomni az olyan fajta memóriámba, ami szerda délután kettőre törli is az összes adatot. (Ezt hogy hívják? mert a rövidtávú memória is hosszabb távú ennél!)

Hát fél órát már nem fogok aludni...

Na gyerekek, segítségre van szükségem!

Segítsetek eldönteni, hogy áttegyem-e a fizikámat csütörtökről keddre!

A vizsgaidőszakom akkor úgy módosulna, hogy:
jún. 10. fiz.
jún. 17. immun
jún. 20. bikém
jún. 27. biosz

Érvek az igen mellett:
- Van össz 85 elméleti tétel, ebből pillanatnyilag 22-t tudok. A 85 tétel felét már első félévben is meg kellett tanulni, de akkor sem tanultam meg rendesen, 3-ast is kaptam szépen... De azok elvileg ismerősek nem teljesen újak, és csak át kell ismételni őket.
- Van 25 gyaktétel, amiket ki sem nyitottam szorg. időszakban, viszont majdnem minden gyakon bent voltam, szóval elvileg azokat is csak át kell néznem.
- Van még a számolásos része, ami nekem nincs, mert versennyel kiváltottam.
- Ez összesítve azt jelenti, hogy 88 tételt kellene megtanulnom csütörök hajnali fél 7-ig. (Mert fél 8-kor el kell indulnom...)
- Tényleg nem jó jegy a kettes/hármas.

Érvek a nem mellett:
- ööö
- a vizsgaid. utolsó napján fogok végezni, és elsején mehetek nyári gyakra (amit egyébként nagyon várok már!)
- lehet, hoyg kivágnak bioszból és akkor még augusztusban is vizsgázhatok
- nem biztos, de asszem akkor elvesztem a megajánlott részét
- lesz immunra 6 napom, viszont közben bikémet is kell tanulnom, mert arra csak két napom marad tisztán
- valszeg ha van +5 napom, akkor abból hármat megint végig filmezgetek
- anyuék épp most üvöltözik le a fejem a földszintről, hogy ne (hátha van, akinek ez is elég érv:D)
- Nem olyan sz.r jegy az a kettes/hármas...

Szavazni hétfőről keddre virradó hajnali 5-ig lehet!

Nah akkor ezek után akkor elindítom a szavazást!
Visszaszámlálás indul: 10... 9... 8... 76543... 2...


Ja, ha rámész alul arra a kék sorra (Poll-r internetszav...), akkor felugrik egy kis fül és ott van olyan, hogy egyéb. Na asszem oda lehet írkálni egyéb véleményeket. Ja de mondjuk kommentelni is lehet.

Meg még valami. Ööö valójában, azt hiszem, nem fog számítani, hogy itt mi jön ki eredménynek, úgyis az lesz, amit holnap éjjelig megálmodok. Ezt most csak azért csináltam, mert nagyon ráérek internetes szavazásokkal kísérletezgetni - nem csináltam még ilyet (nagyon izgulok ám, hogy szavaztok-e és hogy mi lesz a végeredmény:D). De tényleg nagyon köszi, ha szavaztok! Jól esik :)

Bev.

- Restum Julianna, Sz. András!

- Igen?

- Jó. Maguk menjenek a másik folyosóra, üljenek le és várjanak meg ott!

- Igenis. Megyünk.

^fél órával később^

- Jó, jöjjenek velem!

...

- Jöjjenek be! Na, jöjjenek már! Jó. Üljenek le valahogy. Maga oda, maga erre a székre, maga üljön oda a mikroszkóphoz, az úr pedig az ágyra. Úgy, jó.

^papírosztás^

^metszetkeresgélés^

- Maga ^mutat az egyik csajra^, írja: ...

- Maga ^mutat rám^, írja:

    vese makroszkópiája, burkokkal együtt
    pancreas, fejlődéssel együtt
    ^szünet^
    pleura
    ^szünet^
    gégeizmok

- Maga ^mutat Strora^, írja: ...

Tárgy.

^nekem^

- Üljön oda a mikroszkóphoz! Mondja, mit lát!

- Eozinofil sejteket, erős festődésű sejtmagokkal, sinusoidokat, nagy, viszonylag centrális helyzetű vénákat, nagyjából lebenyes, tagolt szerkezet... Máj keresztmetszetet látok.

- Na ne beszéljen már hülyeségeket! Miért keresztmetszet? Honnan tudja, hogy nem hosszmetszet?

- ööö... mert akkor hosszmetszetben látnám a vénákat?...

- Jézusom. Hol érettségizett maga?

- Győrben a... Révaiban.

- Gyönyörű. Ezt nem tudja egy révais? Nézze, még egy kazinczys is kiröhögi ^mutat Strora, aki max mosolyog^

- Mit csinálna, ha egy bencés lenne itt? Az hogy nevetne magán?

^Mivan??^

- Ismeri a gl. submandibularist?

- Persze...

- Abból tud kereszt- vagy hosszmetszetet készíteni?

- ööö... nem.

- Na hát, a májból sem tud. Nem tudja, hogy hossz- vagy keresztmetszetet lát-e, mert nem lehet eldönteni!

- Ööö... Jó.

- Mutasson nekem epeutakat.

...

- Jó. ... Mire állítottam a mutatót?

- Erős festődésű szemcsékre.

- Jó, de mik azok?

- Granulumok a hepatocytában.

- Jóóó, de milyen granulumok?

^Na itt volt az, amikor mondtam minden baromságot már, mert fogalmam sem volt, hogy HE-festéssel mi lehet az, ami ilyen erősen festődik, majd a legvégén:^

- hááát... ööö... glikogénszemcsék?

- Na üljön le. Foglalkozzon a többivel, de most már több hibája nem lehet!

- ...

- Glikogén, és best-kármin-festés.

^Best-kármin??? Májból csak HE-t és Azant vettünk. A best-kármin bemutatóprepi, ami azt jelenti, hogy egyszer megmutatták órán, de vizsgán NEM kaphatjuk.^

...

^Kb negyed órával később, amikor már kiszórta az egyik csajt, Stronak 3-ast adott, és a másik csajt egy póttétellel visszaküldte^

- Na jöjjön, Julianna! Adja a lapjait!

- Mondja, miért nem tanul maga?

- ???... Ööö... Én úgy érzem, tanulok...

- Miért nem tanul maga?

- ???

- A Révait még nem tették át Nádorvárosba?

- ...

^Az első alkalom életemben, hogy kezdek süllyedni a Révai miatt...^

- Hol lakik maga?

^suttogva:^

- Levélen...

- Levélen. Pff. Mi az a Levél? Honnan jött maga? Azt hiszi, ezt így lehet? Miért nem tanul?

...

- Milyen hámja van a vesepapilláknak?

- Ööö... körülötte urothelium mindenhol, de... gondolom itt valamilyen vékony, egyrétegű hámnak kell lennie... egyrétegű laphám?

- Egyrétegű laphám? Hát nem. Köbhám. Mondja, miért nem tanul?

- De én tényleg tanulok...

^Hogy a francba ne tanulnék, amikor két hete erre az egy kibaszott vizsgára készülök??^

- Micsoda? Mit írt nekem ide? Pancreas, mesenchymatömörülés?

- Ööö...

- Hát milyen szerv az a pancreas? Működésileg?

- Mirigy.

- Hát akkor lehet mesenchymatömörülés???

- Nem. Középbél.

- ...

^Forgatja a lapjaimat, majd belevágja a kukába...^

- Nézze, két választása van. Vagy úgy sakkozik, hogy a jövőben ne kerüljön hozzám vizsgán, vagy nekiáll tanulni.

- ...

^Nézi az indexemet.^

- Még semmiből sem volt vizsgázni??? Gyönyörű...

^Nem, mivel most jöttem javítani ebből a szarból...^

- Most átengedem, de nagyon hálás lehet!

^Átenged??? 3 oldalt teleírtam-rajzoltam neki, és két kérdésre nem tudtam a választ!! A többibe bele sem kérdezett!^

^Beírja az indexembe a jegyet, nagyon figyelem, hátha csak viccelt, hogy kettes. De nem... "elégséges"...^

- Szedje össze a cuccait és menjen!

Bef.

Remegek az idegességtől, fel a lépcsőn, köszöngetés...

^mi a francnak vannak itt ilyenkor ismerősök, remélem nem jön ide egyik sem^

Szekrény kinyit, belevágom a füzetemet, meg a többit, ami nálam volt. Úgy állok, hogy az ajtó pont eltakarja az arcomat.

^Nem, nem kezdek el bőgni! Nem éri meg! köcsög volt, egy óriási szemétláda, nem éri meg! Nem rajtam múlt!
De baszki két hetet tanultam rá! Javítani jöttem a kibaszott 3asommal, négyesre akár! Nem kettesre!!!
Neem, akkor sem fogok emiatt... A faszt nem. Elegem van. Hogy lehet valaki ekkora állat?? Miért kell elmondani mindenféle hülyének, letiporni a sárga földig, szidni mindent, ami velem kapcsolatos? Mit tettem? Nem itta meg reggel a felesét vagy mi??
Mikor jöjjek vissza javítani? Nem lesz időm!! Augusztusban nem mehetek, mert akkor csak első vagy utóvizsgázni lehet, javítani nem!
Mi az, hogy köszönjem meg, hogy átenged? Nem kettes a tudásom, baszki! Mennyit tanultam rá!! Nem vagyok ennyire hülye... A többiek meg 3-as. Jó, nem, nem baszkodom a többieket, ők sem tehetnek arról, hogy ők 3-ast kaptak a semmi tudásukkal, mert jó tanárhoz kerültek...
Nem, nem hívom fel anyut így. Szegényt nem készítem ki ezzel. Á_á nem fog kikészülni, felhívom...^

Vörös szemekkel megyek vissza a koliba, útközben próbálok másra gondolni, hogy el ne bőgjem magam még a metrón is. Ráadásul jön Zsófi, neki is el kell mondanom, utána meg apu hív, hát akkor sem bírom...

Persze, így nem tűnik annyira durvának, amiket mondott, meg vehettem volna poénra is. És az elején annak vettem, komolyan! De amikor már az ötödik megalázó mondatát süti el, és még csak nem is mosolyog közben, akkor azért már kezdett sok lenni.
Alapból is van rajtam egy hatalmas adag idegesség, amit próbálok mosolygással leplezni, és akkor erre rájön még az a sok dolog, ami elég... szar.

És ezek után...

Gondolom, most mindenki azt hiszi, hogy csak azért írom, mert próbálom kivágni magam, hogy nem én voltam a hülye, és hogy két hét tanulás után nem kettes a tudásom.
Hát nem.
Tényleg nagyon rossz, hogy bárki, aki megkérdezi, hányas kaptam, és megtudja, hogy kettest, hiába mondom el neki az egészet, nem fogja elhinni, hogy mi miatt... Meg az sem, aki csak simán kinyitja az indexemet és látja, hogy "elégséges".
De a faszom, nem tudok már elmenni javítani!! Nincs időm, nem fér bele! Max akkor, ha valamit eltolok augusztusra, de azt meg nem szeretném...

Tényleg én voltam a barom, hoyg csütörtökön nem szenvedtem meg egy kettesért. Akkor most lehet, hogy nem mert volna még egyszer kettest adni...

Szegény Károlynak is írtam egy elég hosszú litániát, és ő is írta, hogy akár ki is vághatnak harmadszorra. Szóval tkp. nem is merek elmenni "javítani"...

Következmények:
1. Az átlagom megint tartani fog a 3ashoz, és csak reménykedem, hogy felülről...
2. A szigorlati boncolást elfelejthetem...
3. Azért kicsit el is ment a kedvem az egésztől...

---

Ui.:
Hát ha ezt végigolvassa valaki, akkor tényleg érdekli, hogy mi van velem:)

áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

inkább ezt baszogatom, mint az iwiw üzenőfalat:S:S:S

faszfaszfaszfaszfasz vagyok, de még mekkora - csütön lehet, hogy meglett volna a kettes, és akkor most csak javítanom kellene, de most rájöttem, hogy qvára simán lehet, hogy megint kivágnak, és akkor mi a @[#t fogok csinálni?!

Eddig azt hittem, hogy a 4esért megyek - akkor épp túlértékeltem magam -, de neeem, holnap azért megyek, hogy ne húzzanak meg, ergo a KETTESÉRT!!! ~másfél hét "elég aktív" (értsd: napi 1-2óra slp, többi up és tan vagy csak önsajnálatban úszás) tanulás után a kettesért megyek!! Ez miylen már??? Hogy lehetek ekkora... ekkora... áá nem is tudom mi :S

Nem, igazából valszeg nem lehet ennyi idő alatt megtanulni fél éves anyagot, pláne, ha anatról van szó...

Jaj, ígérem, köv félévben tanulok évközben is!!! És és és jók lesznek a demóim is!! Csak most nee!! Légyszi :S :'( Nem akarok még augusztusban is vizsgázgatni, meg különben is tök égő, nagyképűen közlöm legelőször, hogy ja majd jövök javítani, aztán meg kivágnak azon is... pffff

áááááááááááááááááááááááááááááááááááá

haza akarok menni
most
az ágyamba
és szétbőgni a párnámat
nem ezt a büdös mocskos koliszobát szagolni és a hangyákat kerülgetni a padlón
anyut akarom
:'( :'( :'(

de most kb bárki más is jó lenne :'(

---

Ui.: Jó, igazából azt mindig "elfelejtem" írni, hogy a vizsga elvileg nehezebbik része, a boncterem, az meglett, 3-as, ami... hát igen, közepes...
Vagyis innen még felfelé és lefelé is tudok "javítani", úgyhogy végülis csak azért vagyok barom, hogy volt +4 napom elméletezni, és ebből kétésfelet elcsesztem a szövettanra, amiből nem sok minden maradt meg... :S
De végeredményben tökmindegy, ígyis-úgyis barom vagyok.

Hát jó.
Tegnap is elaludtam. Igaz, hogy fél kettőkor, de előtte ittam meg egy T-Kick-et, meg egy órával előtte is egyet, 11 körül meg egy kávét. Szóval nem egészen értem a helyzetet... :S
Lehet, hogy fáradt vagyok? hmmm... nemtom, lehet.
De majd maaaa...
Ja, persze...
Úgy, ahogy tegnap...
pffffff de nem, most már muszáj, mert kb rosszabbul állok, mint csütörtökön - ha ez egyáltalán lehet... :D

Aztán. Ja igen, tegnap írni akartam a plátói szerelemről. És a megintről. De nem írok. Nincs kedvem ecsetelgetni, hogy mennyire szar érzés azt várni állandóan, hogy mikor ír már, vagy mikor ad magáról vmi életjelet egyáltalán. És hogy tanulás közben is kétpercenként lesem a monitort, hátha "Új üzenete érkezett" vagy msn felugrik vagy mi. De nem, semmi. Megszűnt létezni...
Igazából lehet, hogy jobb is lenne, ha tényleg nem létezne, de akkor eddig sem kellett volna, mert ez most így köcsögség. Elcsavarja a fejem (amit mellesleg rohadtul nem nehéz mostanában), utána meg lelép/eltűnik/felszívódik, mindenesetre engem elfelejt.
Na szóval ez az, amit nem akarok kifejteni. Mert még bővebben is lehetne, de az már tiszta lávsztoris lenne, és nem hiszem, hogy ilyenekről kellene írkálnom a blogomon.

Más. Most meséli épp Zsolti a Bálint legutóbbi akcióját, úgyhogy már értem, mit jelent a "me against the world 5,5 : 1" ... Na de azért... pffffffffffff :D

^nááááájtfóóóóól kvájtli krept in en csénzsd ász óóól^ - most épp ez a no.1  (thx, Csabi!)

Jaj, na jó, megyek szövettanozni. Befejezem most már, mert a @#&  ki van vele, ami nincs is, de akkoris. Annyira szar és sok és utálom tanulni, hogy az már fáj. És így időm sem marad arra, amit meg szeretek.
(L) anat - hehhe, ez nagyon stréberesen hangzik, ugye? Afi is kiakadt rám emiatt :D

Uhhh és mindjárt elalszom :S:S

^hulla^

És most erről miért jutott eszembe a Backyard Babies???...

Azok, akik azt állítják, hogy nem tudnak élni csoki vagy pizza nélkül, nem biztos, hogy túloznak. Legalábbis ezt állítják amerikai kutatók, akik egy kísérlet során egészséges, de éhes emberek agyát szkennelték, és azt találták, hogy ha kedvenc ételüket látták és szagolták, agyuk ugyanúgy reagált, mint a kokainfüggőké a drogra.   Van, aki egyszerűen szereti az édességet, hetente többször, esetleg naponta fogyasztja, s általában szívesen választ édes ételeket. A függők azok, akik naponta több alkalommal – megvonási tüneteket is produkálva – fogyasztják az édességet, főként csokoládét. Az édesség a boldogság-hormon által kiváltott kellemes érzéshez hasonló hangulatba ringatja fogyasztóit, így akiknek életében kevés a boldogság, gyakrabban folyamodnak hozzá. A függőséget egyébként a marihuánához hasonlóan eufóriát okozó cannabinonid nevű anyag okozza. Egy gramm csokiban több mint hét mikrogrammnyi alkaloida mutatható ki, ami elég ahhoz, hogy függőséget alakítson ki. A kakaó és csokoládé koffein és teobromin tartalma is nagyban felelős a függőség kialakulásáért. Ezek az idegrendszeri úton ható anyagok elvonási tüneteket is okozhatnak, emellett a szervezetbe kerülésük jelentős stresszhatást fejt ki, számos előnytelen folyamatot gerjeszt. Depresszióoldó és hangulatjavító tulajdonságukat a mai napig előnyként tartják számon. (Itt volt némi ellenérv, amit nem idéznék...) Csoki-csók? Vizsgálatok szerint a csoki azért vezeti magasan a népszerűségi listát, mert lágy és krémes, finoman olvad, akár egy érzéki csók, így könnyebben átélhető vele a kívánt szeretet-élmény. El kell ismernünk, hogy a csoki fokozza a szexuális vágyat és a teljesítőképességet is. A szex pedig – főleg ha intenzíven művelik – segít ledolgozni a csoki evés miatt felgyülemlő kilókat! (...)                                                    Dr. Pándy Mária szexuálpszichológus Tel.: 06-1-291-4308

Na ezek után egy szavatok sem lehet többet rám! Függő vagyok, fogadjátok el és kész. Nekem is elég nagy gond, nem kell még csesztetni is vele...
Bár elvonási tüneteket még nem nagyon tapasztaltam, de lehet, hogy a nem-tudok-tanulni-mert-azon-jár-az-agyam-hogy-csokit-akarok-enni jelent valamit... hmmm...
Egyébként meg... Örököltem. Igen. Vagyis ezellen nem tehetek semmit:P

És most is épp egy üveg nutellával a kezemben fekszem az ágyon. De ennek most eléggé köze van a boldogsághormon-igényemhez és a vágyom-arra-hogy-szeressen depresszióközeli érzésemhez.

Plátói szerelem? ... Már megint. De erről majd este, ha lesz hozzá hangulatom. És ha nem alszom el, mint tegnap. Csak kicsit akartam aludni, de aztán reggel lett belőle:S úgyhogy nem is tanultam semmit. Majd ma... Ma már csinálok valami feldobósat.

w/(L)

vááááááááááááááááááááááááááááááá

---

áháháháháháááááá utálom eeeeeeeezt!!!!!

mindjárt kezdődik

mindjárt

az

hogy

hogy-lehettem-ekkora-barom-hogy-nem-tanultam-rendesen-már-egy-héttel-ezelőtt-is????

áááááááááááááááááááááááááááááááá

és ha holnap bekerülök vmi jóarchoz, akinél ha kinyitottam vna a szövettant, akkor 4est is kapnék akár, akkor akkor akkor

ááááááááááááááááááá nemtom mit fogok csinálni magammal :S :@

de NINCS MÁR RÁ IDŐŐŐŐŐŐM!!!!!!!!!!!!

még van 8 órám, és és nemtom áááááááááááááá az nem elég ismételni meg szövettant tanulni meg minden szart csinálni

ma nem alszunk

mert

Ancsa is parázik

neki élettan szigó holnap

és ő is épp netezik hehhe

és arra a kva koncertre sem foghatom :S:S:S

valaki verjen már meg, pls

holnap holnap holnap este

legyen vmi

pezsgés

legyen vmi

zúzás

vmi rákendrol

vigádöpáör - ahogy Afi is írta

de komolyan, zúzni akarok már végre

elegem van

na jó, csak most, amúgy nincs

vki jöjjön már el velem valahova!!! koncertre

még a végén kénytelen leszek kaukázusra menni há-há-há Szabó Éva há-há-há
kül nem is olyan rossz

---

jó, megyek tanulni

hogy mit?

1. szervek - makro
2. fejl.tan
3. peritoneum
4. szövettan, ha marad vmi kis időm

Ja, hogy hogyan módosul a vizsgaidőszakom?
Hát, köv kedd anat vol.2, és bikém jún. 24. a végén.

NE, ne mondjatok semmit, tudom, hogy elcsesztem...

^és Julcsi megint hozza a formáját^

... és a koncert elmaradt.

Vagyis borult az összes tervem azt illetően, hogy majd csütön megbukom, mert a koncert miatt nem tudtam készülni eleget, és elmegyek köv héten megint.
Ugyanis most egész este tanultam, meg mindjárt folyt. köv., és néha úgy érzem, hogy van valamicske kis esélyem. Hogy mire? Na ezaz... :S

Mindegy, nem bocsátkoznék előzetes találgatásokba, mert vagy bejön vagy nem, és nem akarom húzni az agyatokat. :)

Egyébként megpróbáltam valamivel este nyolc után leadni a vizsgát, de már nem lehetett. Ez lett volna a második Jel?...

Jaj persze, a Jelek. Aha... Max azt jelzik, hogy mekkora barom vagyok, hogy nem gondoltam át az egészet. Hogy ha év közben nem tanultam egy szót sem - és nem tanultam, mert csesztem rá -, akkor majd persze egy hét alatt fogom megtanulni úgy rendesen. Aha...

Úúúú tegnap, de rossz volt :S
"Mer' az úgy van, hogy" össze-vissza alszom már egy ideje, délután 1-2 órát, éjjel 1-2 órát, aztán meg nyomom, amíg bírom. Vasárnap pl aludtam éjjel 1-től 2-ig, aztán fent voltam 6-ig, aztán aludtam 10-ig, aztán 14.00-ra ELMENTEM HIVTUD VIZSGÁRA!!! :)
((((5-ös lett))))
Na aztán visszaértem fél 6 körül, 6-tól aludtam úgy 8-ig, utána tan., aztán lefeküdtem 1-kor, hogy majd megint felkelek 2-kor és tanulok. Hát baszki nem jött össze... Fél 5-kor madárcsicsergésre keltem. Jó érzés volt, nagyon... :S
Kimentem a tanulóba, örültem, hogy még van, aki ott van, de kb váltottuk egymást a sráccal, mert ő 5 körül elment aludni.

Reggel meg mentem konzultálni. Hát ilyen szar prepiket még nem láttam, komolyan! Fekete, agyon aszott (ismétlem: aszott, nincs előtte más betű!) az összes, olyan deformált máj, hogy majdnem még a lobusai sincsenek meg, a zsigeri komplexuson rajta az omentum majus, de azért a pancreas levágva, hogy még csak véletlenül se találjunk meg semmit. A szíveken 8 cm vastag zsírréteg, ereket nem látsz sehol, stb. stb. pffff nagyon ocsmányak :S És a legszebb az egészben, hogy ezek a vizsgaprepik is!

Visszafelé boltba, 1 körül back, tanulás, alvás ilyenek, aztán fél 7 körül hívott Feri, hogy a koncert lefújva, mert esik az eső. Hát nem esett. Akkor éppen. Előtte, utána igen.

Szóval nem mentem sehova, pedig Zsolti is hívott és Feri is, hogy "rúgjunk be", de asszem megértette, hogy én most nem.

Úgyhogy tanulgatok-tanulgatok, nemtom, mi lesz csütön, vagy kivágnak vagy nem, de asszem mképp megyek köv héten megint, mert rájöttem, hogy csak akkor csinálhatok jövőre előre szigorlati boncolást, ha megvan a 4-es kollokvium átlag. Amim valszeg nem lesz meg, de azért szeretnék igyekezni.

Amúgy a legszarabb az egészben az, hogy tökre szeretem az anatot, és tanulni is tök jó, és annyira szívesen olvasgatnék hozzá dolgokat és tanulnm meg rendesen, de NINCS RÁ IDŐM!!!!! igen, ez tök rossz.

Na megyek, fejlődöm tovább, peritoneum, testüregek 'satöbbi.

Szorítsatok csütön, pls!!!! :S

váááááááááááááááááá

Nem kellene elmennem junkiesra

kib@#>&szott szarul állok :S:S:S

de de de de... muszááááj, nehogymár nem megyek el!! ha már egyszer a vizsgámat is áttettem ezért

igazából még a rosszabbnál is rosszabbul állok, és még ha nem alszom csütig, akkor sem fogok végezni

vagy nem is lehet úgy elmenni anat vizsgára, hogy mindent tudsz, ugye?? max akkor csak, ha Esztinek hívnak és az egész életedet a tanulóban töltöd szorg.id. alatt is... :S

meg meg, egyáltalán fogom tudni úgy élvezni a koncertet, hogy közben arra gondolok végig, hogy még mit nem tanultam meg??

áááhh na jó, végülis lehet tenni azellen valamit, hogy ne gondolkodjak ilyeneken. hogy egyáltalán ne gondolkodjak...

pfffffff nem tudom

lehet, hogy elcseszem a vizsgámat ezzel, de muszáj elmennem, annyira muszáj

már maga az buli, hogy anat vizsga előtt van másfél nappal. sőt EZ a buli benne. mert amúgy asszem a junkiesból már kinőttem...

jaj, micsináljak??? ^dilemma^

mindegy, valójában nem rajtam múlik. hehhe, ez most vicces volt, ugye?...
de kül tényleg azon múlik, hogy tényleg elmennek-e azok, akikkel szeretnék menni. mert ha nem, akkor én sem megyek.
(ez most azt jelenti, hogy jót tennének velem, ha hirtelen visszamondanák? hmmm... nem, mert akkor meg mekkora szar alak lennék már, hogy mégsem megyek?! akkor mki azt mondaná, hogy csak a szám volt nagy - azért ezt nem élném túl könnyen)

váááááá nemtomnemtomnemtom

Jó, szálljunk vissza kicsit a realitás talajára: a helyzet az, hogy esélyem sincs hármasnál jobbra anatból, mert

1. semmit sem tanultam évközben, de ezt így szó szt - nem véletlenül lettek 2-2-2-njm a demóim...
2. nagyon sok az anyag. és kevés vagyok ahhoz agyilag, hogy mindent első olvasásra megjegyezzek - ez az igazság, sajnálom én is és szar érzés, de bevallom :(
3. valszeg nem szerdán kellett volna nekiállnom úgy, hogy közben még csütön házibuli...
4. hülye vagyok hozzá, és kész

A másik fele a dolognak viszont az, hogy kettest nem hiszem, hogy kapnék, akkor már inkább kiszórnak. Szóval a csütörtöki vizsgám várható kimenetele: bukás vagy hármas. Na már most, ha megbukom, akkor elmegyek megint 27-én, és akkor nem júni 17-én fogok végezni, hanem mondjuk 24-én. Istenem, egy hét...
Ha viszont nem bukom meg, akkor hármast kapok, ami tényleg nem jó, de mint említettem, jobbra nincs esélyem.
Igen, ezután az lesz a szívás, ha kettes lesz, mert akkor nem fogom tudni, hogy mit csináljak. Valszeg el akarnék majd menni javítani, de nagyon lutri lesz a dolog. :S

na mindegy, megint jön a "majd lesz valami" - éstényleg. majd lesz valami... :)

megyek tanulni.

massalam

---

jaj, baszki, csak el ne felejtsek holnap hivtud vizsgára menni :S:S valaki figyelmeztessen pls!! 14.00 ETK, Vas utca, 335.